Új megközelítésmód a világméretű humanitárius kihívások leküzdéséhez

Új megközelítésmód a világméretű humanitárius kihívások leküzdéséhez

Sajtóközlemény

Angliában, a londoni Királyi Külügyi Intézetben (Chatham House) összegyűlt hallgatóság előtt Jeffrey R. Holland elder, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként azt kérte a civil szervezetektől, a kormányoktól és a vallási csoportoktól, hogy irányítsák erőfeszítéseiket a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek személyes és családi krízishelyzetének megoldására. 

Holland elder azt mondta a Chatham House-i összejövetelen: „A múltban a jótékonysági szervezetek pénzügyi támogatást, orvosi kezelést és más fizikai segítséget biztosítottak a menekülteknek – és ezekre ma is mind szükség van.  De most már azt is értjük, hogy az érzelmi és lelki szükségletekre is figyelnünk kell.”

Az utolsó napi szent apostolt Nicholson de Winterbourne bárónő, az AMAR Nemzetközi Jótékonysági Alapítvány elnöke hívta meg a rendezvényre, aki egyébként szorosan együttműködik az UNSZ Szeretetszolgálattal a globális emberbaráti segítségnyújtás terén.

Holland elder felidézve a jazidi népcsoport Észak-Irakban való súlyos üldöztetését (mely magában foglalja a szexuális bántalmazást és kínzásokat), ezt mondta: „Minden közösségnek megvannak a maga kihívásai és a maga oka arra, hogy miért néznek szembe velük olyan kitartóan.  Sokak számára – különösen az olyan összetartó és vallásos közösségek esetében, mint a jazidik –, a hit egy olyan nélkülözhetetlen eszköz, amellyel mélyen meríthetnek az élet azon forrásaiból, melyek a hagyományaik szerint szentek. 

„Ezek ugyanolyan becsesek számukra, mint a víz, az élelem és a levegő.  Ha megőrizzük egy ember hitét, azzal a jövőjét segítünk megőrizni.”

Holland elder hangsúlyozta, hogy a jazidik elnyomását az is tovább súlyosbítja, hogy a jazidizmust mint vallást nagy félreértés övezi, ezért a többi intézmény és szervezet igyekszik egy lépés távolságot tartani tőlük.  Modern példaként a 19. századot hozta fel, ahol is utalt a korai utolsó napi szent menekültek helyzetére.

„Nem szeretnék úgy tenni, mintha az én népem tapasztalatai ugyanazok lennének, mint amit oly sok helyen látunk napjainkban történni. Azonban minden menekültben van valami közös: a gyász és a szenvedés – így talán az őseim közel kétszáz évvel ezelőtti üldöztetésének példájában találhatunk valamit eltemetve, amely által tisztábban láthatunk.

A dolgok 1838-ban válságosra fordultak, amikor Lilburn W Boggs, Missouri kormányzója kiadta a hírhedt „kiirtási parancsot”, melyben kijelentette, hogy a »mormonok« valójában ellenségek, és ki kell őket irtani, vagy el kell őket űzni az államból.  Sőt, az egyetlen olyan egyház tisztviselőjeként állok itt Önök előtt, amely ellen az Amerikai Egyesült Államokban valaha is „kiirtási parancsot” adtak ki.”

 

Windsori csúcstalálkozó és gyűlés az Egyesült Királyság parlamentjében

A Chatham House-i eseményre idén a harmadik windsori konferencia után került sor, melyet Cumberland Lodge-ban tartottak, és amelynek a témája a „Vallási üldözés – a kényszerű migráció hajtóereje” volt.  Az esemény résztvevői között voltak idősebb egyetemi előadók; humanitáriusok, valamint olyan vallási vezetők, mint például Dr. Edmund Newell kanonok, a Cumberland Lodge igazgatója.  A főtisztelendő dr. Alastair Redfern lord, Derby püspöke, jelentősen hozzájárult a konferenciai riporthoz. 

Nicholson bárónő, akinek a szervezete az UNSZ Szeretetszolgálattal együttműködve támogatta a Windsori csúcstalálkozót, megköszönte az AMAR pártfogójának, ő királyi fenségének, Wales hercegének, amiért „a kezdetektől őszinte érdeklődést mutatott eme kezdeményezés iránt”, amely érdeklődés „az azok felé tanúsított mély együttérzéséből fakad, akiket akadályoznak a szabad vallásgyakorlásukban, és egyéb olyan– a sokat szenvedő jazidi népcsoporthoz hasonló – emberek iránt, akiknek az élethez és szabadsághoz való jogát más módokon csorbítják.

A vallási és nemzetiségi hovatartozáson átívelő partneri kapcsolatok jelentik a windsori párbeszéd jövőbeni sikerének kulcsát. Az AMAR nemzetközi jótékonysági alapítvány és az UNSZ Szeretetszolgálat közti különleges partneri kapcsolat állt a párbeszéd középpontjában. A valóságban ez a kapcsolat az ENSZ-fenntartású átmeneti táborokban, az ott élő jazidikért és a velük közösen végzett munkában mutatkozott meg. Az ENSZ nem képes mindent egyedül végezni; így az AMAR és az UNSZ Szeretetszolgálat egyéni és vállalkozói felajánlások segítségével minden erejét bevetve, folyamatosan azért dolgozik, hogy áthidalja a szükségletek és a valós helyzet közt tátongó széles szakadékot.”

Az UNSZ Szeretetszolgálat elnöke, Sharon Eubank, aki maga is részt vett a windsori konferencián, kiemelte, hogy nélkülözhetetlenül szükséges, hogy minden menekült fel tudjon töltekezni lélekben azáltal, hogy folyamatos kapcsolatban van a hitével.  „Korábban már beszéltem arról a gyakran figyelmen kívül hagyott munkáról, hogy folyamatosan ellássák a közösségeket a vallásukhoz fontos tárgyakkal.  Az UNSZ Szeretetszolgálatot egy keresztény egyház szponzorálja, de könnyen megértettük, hogy mennyire fontosak voltak és mekkora vigaszt nyújtottak az imaszőnyegek és a Szent Korán példányai, egy a délkelet-ázsiai szőkőár idején elárasztott zsinagógában.  Vagy megértettük azoknak az idősebb jazidi asszonyok kívánságát, akik nem tudták pótolni a hagyományos fehér ruházatukat, melyek részben vallási öltözékek is.  Az UNSZ Szeretetszolgálat ellátta őket varrógépekkel és textilekkel, hogy a jazidi szabók az előírt módon meg tudják varrni a ruházatokat.  Ezek olyan tételek, amelyek talán nem szerepeltek a fizikai segítségnyújtás „legsürgősebb” listáján, mégis rendkívül fontosak az érzelmi és lelki egészséghez.”

Holland elder, Nicholson bárónő és Eubank nőtestvér részt vett egy kerekasztal-beszélgetésen is, melyet az „Összpárti Parlamenti Csoport a Konfliktusban Elszenvedett Szexuális Erőszak Megelőzéséért” szervezett az Egyesült Királyság parlamentjében.

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.