Kommentár

A csodálatos terv

Írta: José A. Teixeira elder

A menyem, Lisa, nemrég küldött nekem egy e-mailt, amelyben kifejezésre juttatta, mennyire örül újszülött kisleánya miatt. Szavait átitatta a szerető Mennyei Atyánk csodálatos terve iránti hála.

Elgondolkoztam rajta, hogyan segített neki a szülés élménye jobban megérteni a keresztelkedés szövetségének fontosságát, és mélyítette el arról való bizonyságát, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk és a Megváltónk.

János 3:5-ben azt olvassuk: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Krisztus többet tanít itt nekünk annál a ténynél, hogy a keresztelkedés elengedhetetlen a szabaduláshoz. Mit szeretne, mit tanuljunk meg abból, hogy a születéshez hasonlítjuk a keresztelkedést? A menyem, aki nemrég hozta világra a kisleányát, megosztotta velem néhány azzal kapcsolatos meglátását, hogy mit jelent egyháztagságunk Mennyei Atyánknak, és mit jelent nekünk. Nyolc tanulságot vont le kisleánya, Jane révén.

1. Keresztelkedés után teljesen tiszták és ártatlanok vagyunk. Az Úr újszülött csecsemőhöz hasonlít minket, és ezzel nagyon is nyilvánvalóan magyarázza el azt, hogy bűneink valóban eltöröltetnek, és teljesen tiszták vagyunk. 

2. A keresztelkedés nem apró vagy hétköznapi esemény. Tisztaságunk ára az Úr engesztelése. A T&Sz 19:18-ban így ír arról, amit megtapasztalt: „Amely szenvedés nyomán még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem – és azt kívántam, hogy ne igyam ki a keserű poharat…” Vajúdás és szülés közben hasonló érzések kerülnek felszínre. Miként a szülés, vagyis a fizikai élet adása is óriási áldozatot követel és hatalmas fizikai fájdalommal jár, a lelki élet adásához is a legnagyobb áldozatra és az engesztelés fájdalmára van szükség. Akkor hát miért hajlandók gyermeket szülni az édesanyák? Mert szeretik a gyermekeiket – mert megéri nekik. Az Úr pedig szeret minket, és mi is megérjük Neki. 

3. A születést hosszú, várakozásteljes táplálás, erősödés és kapcsolatépítés előzi meg. Bár az anya és gyermeke közti kapocs kilenc hónapon át szövődik, leírhatatlan áhítatot és örömöt érez akkor, amikor először meglátja és karjaiba veszi a kisbabáját. Hasonlóképpen, a keresztelkedésre való felkészülés idején az Úr is táplálja és erősíti a gyermekeit. Várakozással tekint a keresztelkedése napjára. Erős kötelék szövődik akkor, amikor gyermekei a keresztelő vizébe lépnek, és az édesanyához hasonlóan Ő is hatalmas örömöt érez. Ez a párhuzam nagyon jól szemlélteti a boldogságát. 

4. Jane felvette a nevünket és részévé vált a családunknak. Keresztelkedéskor magunkra vesszük Krisztus nevét, és részévé válunk a családjának. Ezzel hatalmas felelősség jár, valamint az, hogy örököseivé válunk mindannak, amivel rendelkezik. 

5. Az édesanya mindennek örül, amit az újszülött tesz. Jane-nek nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy édesanyja büszke legyen rá. Az újonnan megtértek talán úgy érzik, nem érnek fel az egyház tapasztalt tagjaihoz, az Úr azonban mindenre büszke, amiben fejlődnek. 

6. Lisa azt is elmondta, hogy mindig tudja, hol van Jane és mit csinál, akkor is, ha a kisbaba éppen nem látja őt, vagy nem tud róla, hogy figyeli. Lisa soha nem hagyná őt magára. Az Úr még ennél is jobban tudatában van mindennek: „az arcotok előtt járok majd. Ott leszek a jobb és a bal kezeteken, és Lelkem a szívetekben lesz, angyalaim pedig körülöttetek, hogy hordozzanak” (T&Sz 84:88).

7. Jane teljes mértékben az édesanyjától függ, és édesanyja mindent megad neki, amire szüksége van. Ha a kisbaba azt mondaná az édesanyjának: „nincs szükségem rád”, akkor ezt nem élné túl. Ha azt mondjuk az Úrnak, hogy nincs rá szükségünk, akkor az elindít a lelki halál felé. Minden egyes nap szükségünk van a Tőle kapott táplálékra. Olyan odaadóan gondoz minket, akárcsak az édesanya a gyermekét. 

8. Lisa azt mondja: „Nem akarom, hogy Jane örökre ilyen maradjon. Szeretném, ha felnőne, ha fejlődne és megtapasztalná az élet teljességét. Mivel szeretem őt, szeretném, ha minden olyan örömöt megtapasztalna, amelyben nekem részem volt. Ezt kívánják a szerető szülők a gyermekeiknek.” Nekünk pedig van egy szerető Mennyei Atyánk, és bár most képtelenségnek tűnik az, hogy valaha is olyanok legyünk, mint Ő, azért Ő látja a jövőnket. Tudja, kivé válhatunk. És pontosan erre tanít minket, hogy legyünk olyanok, mint Ő. Ezt teszik a szerető szülők a gyermekeikkel, és mi az Ő gyermekei vagyunk. 

Ismerjük fel, hogy csak Mennyei Atyánk Fiának kegyelmére és irgalmára támaszkodva térhetünk vissza Őhozzá, hogy vele éljünk. [1] Örüljünk neki, hogy egyháza tagjai lehetünk, és legyünk mindig hálásak a csodálatos tervért, amelyet Mennyei Atyánk biztosít számunkra.



[1] Prédikáljátok evangéliumomat, 61.

 

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.