Sajtóközlemény

A lelki dolgok megragadása a vallásról szóló nyilvános beszélgetésekben

Néhány újságíró érzékenyen és alapos kutatómunkával kiegészítve kezeli ezt a témát. Mások igyekeznek a tanokra, a történelemre és a szertartásokra terelni a beszélgetést. Sokan a hithű és hívő utolsó napi szentekkel való találkozásból, az istentiszteleten való részvételből és a közösséggel fenntartott aktív kapcsolatukból merítenek személyes tapasztalatokat a beszélgetéseikhez. Ezek az újságírók és riporterek kívülállóként gyakran fontos szempontokra világítanak rá.

A tapintattal és érzékenységgel kezelt tudósítások ellenére a mormon élmény jelentése elkerülheti azok figyelmét, akik nem osztják a hitünket. Részben azért, mert a lelki meggyőződést – mely formálja, motiválja és irányítja a mormon vagy egyéb más vallás híveit – egy bizonyos szinten már nem lehet szavakkal kifejezni.

Számtalan, különféle hitet valló író, művész és egyén próbálta már kifejezni azt a fajta hitet, amely túlmutat a hétköznapi tapasztalatokon. Gondoljunk csak Aquinói Tamás példájára, aki évszázadokkal ezelőtt több százezer oldalt szánt arra, hogy rendszerbe foglalja a katolikus hitet. G.K. Chesteron Aquinói Tamás című könyve szerint, Tamásnak röviddel a halála előtt része volt egy élményben, mely olyan hatással volt rá, hogy soha többé nem írt és nem is diktált. Barátjának és írnokának ezt mondta: „Oly dolgokat láttam, melyekhez képest írásaim csak pelyva.” Aquinói Tamás megtapasztalta a kimondhatatlant, és úgy vélte, hogy nincs szó, mellyel kifejezhetné azt.

Pál apostol ezzel kapcsolatban írt egy levelet a Korinthusbeliekhez: „Mi pedig… az Istenből való lelket [vettük]; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott. Érzéki ember pedig nem… értheti [azokat,] mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg (1 Korinthusbeliek 2:12, 14). Más szavakkal, ahogy Roger Scruton írástudó is mondta: Sok olyan dolog van „amit nem lehet megmagyarázni csak kinyilatkoztatni”.

Amit a mormonok és más hit követői úgy hívnak, hogy „a lélek” vagy a „lelki dolgok”, sokan elutasítják, burkolt politikai vagy társadalmi programnak, pszichés zavarnak, vagy a társadalmi nyomás vagy lelki túlterheltség eredményének tartva azt. Mások, még ha nem is utasítják el a lelki természetű dolgokat, képtelenek a mormon identitást éltető rendkívüli lelki meggyőződéssel azonosulni. Pál apostol az mondja, hogy e közös nyelv vagy megtapasztalás nélkül nehéz teljesen megismerni vagy megérteni a személyes hit „lelkületét”.

Egy újságíró leírhatja egy istentisztelet látható elemeit; egy tudós értelmezheti az egyház történetének részleteit; egy szociológus elemezheti a fejlődés és növekedés irányvonalait. Ez mind értékes meglátás.

De mindezek nem adják vissza a nem kézzelfoghatót, mint például a mormonok által érzett mélyreható bizonyosságot, mely szerint elhunyt szeretteikkel majd újra egyesülhetnek; vagy hogy az utolsó napi szentek hogyan vélekednek a földi lét előtti élet visszaállított tanairól, az élő prófétákról, valamint az egyének végtelen értékéről és a bennük rejlő lehetőségekről. A világi beszámolók nem mutatják meg a mormonok szívbemarkoló küzdelmeit, a mélységes békét vagy a ragyogó felvilágosodást, melyet a lelki utazásuk során tapasztalnak meg.

Brigham Young, egy korai utolsó napi szent próféta egyszer így panaszkodott erről a kommunikációs szakadékról: „Beszéljetek valakivel – aki elutasítja  a lelki dolgokat – angyalokról, mennyről, Istenről, halhatatlanságról és örök életről, mindez olyan lesz a fülének, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom; számára ez nem jelent zenét.” A szakképzett megfigyelők sok mindent adhatnak a vallás megértéséhez, de a mormon élmény – vagy bármely vallási élmény – teljes összhangjának megértése csakis a személyes és mély megismerésen, valamint lelki élményeken keresztül lehetséges.

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.