A Sajtószoba Blog

Amiért a vallás fontos: A legbelső vágyódás

Ez a személyes hitről szóló esszé az első része egy ötrészes sorozatnak, amely a vallás értékével foglalkozik.

[Ez a személyes hitről szóló esszé az első része egy ötrészes sorozatnak, amely a vallás értékével foglalkozik.]

„A hit hatalmat ad nekünk meglátni a láthatatlant, felvállalni a lehetetlent, és remélni a hihetetlent.” — Samuel Rodriguez tiszteletes[1]

Modern világunk minden korábbinál több választást és lehetőséget kínál. A tudomány és a technika folyamatosan bővítik ismereteinket, a vallásos világnézetek sokfélesége pedig egyre növekszik. Úgy tűnik, hogy a látóhatárunk gyorsabban és szélesebbre tágul, mint amivel meg tudunk birkózni. A végén azonban továbbra is ugyanazok a lelki teremtmények maradunk. Életünk útján kitartóan elkísér bennünket a legbelső vágyódás.

A Salt Lake templom a Templom terrol nezve

Az összes vallásban közös az a felismerés, hogy van bennünk valami befejezetlen, ezért a teljességre áhítozunk. Ha minden kérdésre meglenne a válasz, nem szólna senkihez ima. Ha minden fájdalomra könnyen jönne az enyhülés, nem szomjaznánk a szabadulást. Ha minden veszteség semmissé tétetne, nem lenne vágyakozás a mennyek után. Ameddig ezek a szükségletek léteznek, létezni fog a vallás is. Ez az élet természetes velejárója. Embernek lenni egyúttal a bizonytalanság, bánat és halál megtapasztalását is jelenti.  A vallás azonban egy olyan iskola, ahol értelmet nyer a zűrzavar; kórház a láthatatlan sebek gyógyítására; mentőöv, hogy mindig kaphassunk egy második esélyt.

Ennek megvilágítására tanította David Wolpe rabbi, hogy a vallás „eljut egy olyan világba, melyben felettébb sok a fájdalom, a szenvedés és a veszteség, és értelmet, célt és békességet visz bele”.[2]

Salmon temploma
Habár a vallás felkarolja ezeket a szükségleteket, nem ez utóbbiak hívják életre azt. A vallás nem pusztán a nehézségekre adott emberi válasz. Túlmutat az emberen: egy felsőbb forrásból származik. A történelemből láthatjuk, hogy férfiak és a nők, jó és rossz sorukban, magukban és külső forrásból egyaránt – mindig is keresik az igazságot. Majd pedig követik a kapott válaszokat.

Frissen hazasodott utolso napi szent par egy mormon templom elott

Mi több, a vallás egyúttal különböző egyének összegyűlése egy hívői közösségbe. Ha azonban a vallás nem képes az egyén szívét megnyerni, a közösséget sem képes megtartani. Az egyének lelki élményei olyan sokfélék lehetnek, amilyen sokfélék maguk az egyének. Mivel „tükör által, homályosan látunk”[3], ezért az élet legtöbb dolga alapvetően a hiten múlik. Azokban az istenkereső pillanatokban végső soron az egyén az, aki nagyító alá veszi a részleteket, mérlegeli a bizonyítékokat, és döntéseket hoz a legnagyobb jelentőségű ügyekben.  Ez a küzdelem nem más, mint a hit folyamata. Ludwig Wittgenstein írta: „Istenben hinni annyit jelent, mint belátni, hogy csak a világ tényeivel még nincs minden elintézve.”[4]

Az emberi élet lényege – értelmet találni mindenben. Természetünk lelki kutakodás és célok felé vezet bennünket. A vallás biztosítja azt a teret, amelyben lehet keresni, meg lehet lelni és tovább lehet adni a válaszokat. A vallás és a célok közötti kapcsolat ma is fennáll.

rome italy temple rendering aerial
Legyen szó az egészséges életvitelről, a társadalomban megjelenő kölcsönös bizalomról, vagy a jótékony adakozásról, a társadalomtudományok számtalan módját mutatták ki annak, ahogy a vallás az egyének javára válik. Egy közelmúltban született tanulmány szerint például „azok, akik úgy válaszoltak, hogy meg vannak győződve Isten létezéséről, erősebb céltudatosság-érzetről számoltak be”.[5]

Rome Italy groundbreaking

Ez ma különösen időszerű. Találkozásaink a modern világgal gyakran a fényesen felragyogó, majd pedig elhalványuló pillanatképek sorából állnak – gazdag a felszín, ám a gyökerek elhanyagoltak. Azonban a vallás – és az általa ihletett lelkiség – a felszín alá fúrja magát, és összeköt bennünket azokkal az erkölcsi alapokkal, amelyek áthatják közös emberi mivoltunk legjavát.

Will Durant, eszme- és kultúrtörténész, egész életében csodálattal figyelte a vallásos hit erejét. Ő maga azonban nem jutott végleges döntésre az istenhittel kapcsolatban. Tanulással és megfigyeléssel töltött élete vége felé elgondolkodott azon, hogy mi is az egyház értelme. Észrevételeiből az derül ki, hogy az ismeretlennel szembesülve még egy agnosztikus egyén is láthatja a vallás maradandó vonzerejét:

„Ezek a templomtornyok, amelyek mindenhol felfelé mutatnak, tudomást sem véve a kétségbeesett lemondásról és magasba emelve a reményt; ezek a fennkölt városi tornyok, vagy a vidéki dombok közt megbúvó egyszerű kápolnák – mindenhol egymást érik, ahogy a földtől az ég felé emelkednek; minden ország minden településén kihívást szegeznek a kétségnek, és vigaszra hívják a megfáradt szíveket. Mindez csak egy hiábavaló téveszme? Nincs semmi az élet után, csak a halál, a halál után pedig semmi, csak az elbomlás? Nem tudhatjuk. De ameddig az ember szenved, addig ezek a templomtornyok fennmaradnak”.[6]

Rome Mormons
Az intézmények és eszmék akkor kapnak igazán erőre, amikor valós és tartós igényeket elégítenek ki. Máskülönben rendszerint természetes halállal múlnak ki. A vallás azonban nem múlt ki. Az 1830-as években, amikor hazája, Franciaország, távolodott a vallástól, Alexis de Tocqueville megjegyezte, hogy „a léleknek kielégítendő szükségletei vannak”.[7] Igaza lett. Az évszázadok során mindig elbuktak az e szükségletek elnyomására irányuló törekvések. A vallás ad keretet ennek a vágyódásnak, és az egyházak a hit otthonai.

Habár az épületeik fából, kőből és acélból készülnek, az egyházak valami olyasmit képviselnek az emberi lélek mélységeiből, aminek a meglelésére mindannyian vágyunk. A vallás – minden ember alkotta dolognál inkább – irányt és keretet ad az egyéni értelemkeresésnek.

 

[1] Samuel Rodriguez: Religious Liberty and Complacent Christianity. The Christian Post, 2013. szeptember 10.

[2] Why Faith Matters: Rabbi David J. Wolpe. Elhangzott az Emory Egyetemen, 2008. október 21-én.

[3] 1 Korinthusbeliek 13:12.

[4] Ludwig Wittgenstein személyes naplói, 1916. július 8-i bejegyzés.

[5] Stephen Cranney: Do People Who Believe in God Report More Meaning in Their Lives? The Existential Effects of Belief. Journal for the Scientific Study of Religion, 2013. szeptember 4.

[6] Will and Ariel Durant, Dual Autobiography (New York: Simon & Schuster, 1977).

[7] Alexis de Tocqueville: Az amerikai demokrácia. Ford. Ádám Péter.  Budapest, 1993. 752.

A Blog böngészése

Névjegy: This blog is managed and written by staff of the Public Affairs Department of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints. The information here is reliable and accurate but should not necessarily be viewed as official statements from the Church. The purpose of this blog is to provide journalists, bloggers, and the public with additional context and information regarding public issues involving the Church. For official news releases and statements from the Church, visit MormonNewsroom.org.

Formai útmutatói megjegyzés: Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.