Sajtóközlemény

Az egyház UNSZ Szeretetszolgálatok nevű szervezete immár 30 esztendeje nyújt emberbaráti segítséget

Dr. George Bennett és Dr. Lyle Archibald nyugdíjazott orvosok, akik számos további egészségügyi szakember kíséretében évente több alkalommal utaznak fejlődő országokba, hogy képzést biztosítsanak helyi egészségügyi miniszterek és az egészségügyben dolgozók számára. A páros az UNSZ Szeretetszolgálatoknak, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza emberbaráti segélyszervezetének ajánlja fel idejét és szaktudását.

Bennett és Archibald tagja annak a körülbelül 246 elkötelezett szakemberből álló önkéntes csapatnak, akik több mint 80 teljes idejű emberbaráti misszionáriussal együtt végeznek terepmunkát szerte a világon. Az emberbaráti program az elmúlt 30 évben tapasztalt növekedésével együtt egyre több szakképzett önkéntes vállalkozott arra, hogy segít bevezetni nyolc kiemelkedő programot az UNSZ Szeretetszolgálatok égisze alatt.

Az efféle célzott világméretű segítségnyújtás 1985-ben indult, amikor az egyház akkori elnöke, Spencer W. Kimball (1895–1985) felhívást intézett az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában élő egyháztagokhoz, hogy tartsanak különleges böjtöt az etiópiai éhínség és szárazság áldozataiért. Ám nem ez volt az első alkalom, hogy az egyháztagok segítséget nyújtottak nemzetközi válságokban: nevezetesen Brigham Young gazdákat nevezett ki az indiánok közé Utah tartomány betelepítése idején; mormon nők több mint 200 000 véka búzát adományoztak a szűkölködőknek az 1. világháborút követően; 1946–47-ben a háború sújtotta Európa számtalan országában biztosítottak élelmiszert és gyógyászati eszközöket; az egyháztagok más egyházakkal karöltve nyújtottak segítséget egy 1953-as görögországi földrengés után; illetve átfogó segítséget biztosítottak a vietnámi konfliktus kapcsán érkező menekülteknek.

Az Első Elnökség 1985-ös kérésére a különleges böjtből (amikor az emberek két egymást követő étkezés idején nem vesznek magukhoz ételt és italt) befolyt adományok összege messze felülmúlta az egyház vezetőségének várakozását. Körülbelül 6,4 millió dollár értékű felajánlás érkezett be. Az egyház ekkor összefogott más nemzetközi segélyszervezetekkel, hogy eljuttassa a segélycsomagokat a háború- és szárazság-sújtotta Etiópiába.

Visszatekintve ezekre a sikeres szervezett humanitárius erőfeszítésekre 1990-ben Thomas S. Monson elnök ezt mondta az egyháztagoknak: „Felelősségünk, hogy segítséget és reményt nyújtsunk az éhezőknek, a hajléktalanoknak és az elnyomottaknak úgy itthon, mint idegen földeken.”

Az UNSZ Szeretetszolgálatok nevet viselő emberbaráti szervezet vészhelyzetben nyújtott segítségre összpontosít, vagyis az olyan természeti katasztrófák utáni azonnali és hosszú távú segítségnyújtásra, mint például a Csendes-óceáni térségben, Vanuatu szigetén nemrég végigsöprő ciklon esetében, amikor is azonnal segélycsomagokat osztottak szét. Egészségügyi önkéntesen sok éve tartanak képzést fejlődő országokbeli kollégáiknak az csecsemőkori újraélesztés technikáiról. Mára ez a program felöleli az anyák megfelelő ellátását is. Az egyének önellátásának fokozott elősegítése érdekében az emberbaráti önkéntesek képzést biztosítanak a helybélieknek az élelmiszertermelés és helyes táplálkozás témakörében. Egy másik kérdés, amely előtérbe kerül, a látásproblémák diagnosztizálása és kezelése, melyhez biztosítják a szükséges eszközöket és anyagokat is a szemvizsgálatokhoz és lehetséges műtétekhez. A világ sok táján korlátozott az ivóvízellátás. Az UNSZ Szeretetszolgálatok segítenek olyan víz- és csatornarendszerek kiépítésében, amelyek könnyebben hozzáférhető és tisztább vízzel látják el a közösségeket. Az UNSZ Szeretetszolgálatok más segélyszervezetekkel együttműködve oltási kampányokat is rendez a megelőzhető betegségek visszaszorítása érdekében. Ezen túl a tavalyi év során közel 60 000 kerekesszéket adományoztak, melyek sok szükséget látó embernek könnyítik meg a közlekedést.Az utolsó ágazat többféle közösségi projektet ölelt fel, melyek elsődlegesen a menekültekre összpontosítanak világszerte.

2014 júniusában Dr. George Bennett, a utahi Ivins-beli aneszteziológus Tadzsikisztánba utazott, hogy orvosi továbbképzést tartson. Bennett és felesége, Marcia, az ország számos pontjáról érkező helyi egészségügyi tisztségviselőkkel, orvosokkal, szülésznőkkel és ápolókkal együttműködve bevezettek egy új eljárást a várandós anyák egészségének megőrzésére.

Bennették – akik mindketten a 70-es éveikben járnak – közel 11 évig szolgáltak a nemzetközi szülészeti és csecsemőgondozási program önkénteseiként, most azonban az egyházi emberbaráti erőfeszítéseik mellett csatlakoznak még a Jhpiego által kifejlesztett kísérleti programhoz is, amely egy nonprofit egészségügyi szervezet a Johns Hopkins Egyetem és az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) felügyelete alatt. Az új eljárás segít megfelelően kezelni a gyermekágyi vérzést, amely mindezidáig vezető haláloknak számított a szülő nők körében Tadzsikisztánban. Az eljárás bevezetése szinte azonnal láthatóan csökkentette a halálesetek számát.

„Az ember rögtön látja a projekt sikerét, amikor odamegyünk, oktatunk, biztosítjuk a szükséges felszerelést, aztán ők maguk tartják fenn a programot – valójában ők maguk viszik tovább – mondta Marcia Bennett. – Ez az, amikor az ember rádöbben, hogy valóban változást idézett elő az adott ország egészségügyi gyakorlataiban.”

Egy másik földrészen Dr. Lyle Archibald, nyugdíjazott onkológus, aki hat éve az UNSZ Szeretetszolgálatok önkéntese, csapatot szervezett Paraguay egyetlen rákkezelő kórháza felmerülő igényeinek ellátására.

„Az e szakirányra specializálódott orvosainkból álló csapatunk tagjait egyesével küldtük oda az igények felmérésére, hogy ne hassunk nyomasztólag a helyi egészségügyi dolgozókra – mondta Archibald. – Szerettük volna felmérni a szükségleteiket, és olyan programokat kifejleszteni, amelyek segítségével képesek lesznek országuk legszínvonalasabb ellátását nyújtani.”

Archibald projektje idővel képzéseket biztosított a javasolt műtéti eljárások kérdésében, valamint segített a helyieknek a lehető leghatékonyabban kihasználni a már rendelkezésükre álló eszközöket.

„Nem szándékozunk újrateremteni a helyi infrastruktúrát – mondta Gustavo Estrada, az egyház emberbaráti szolgálatainak helyi operációs vezetője. – A helyi problémákra helyi válaszokat kell találni, helyi erőforrások bevonásával. Együttműködünk olyan szervezetekkel, amelyek helyi környezetben kerültek kialakításra, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal tudjunk reagálni a szükségletekre.”

Az 1985-ös, Etiópiára összpontosító erőfeszítés volt az első olyan alkalom, amikor a böjti felajánlásokat nemzetközi emberbaráti segítségnyújtásra fordították. (A böjti felajánlásokat általában az egyház rászoruló tagjainak megsegítésére használják helyi szinten.) Az egyháztagok továbbra is hozzájárultak önkéntes adományaikkal, és 1991-re már arra kérték őket, hogy a szokásos adományozási nyomtatvány Egyéb rovatába írják be: emberbaráti szükségletek, ha ilyen célra kívánnak hozzájárulást tenni. 1996-ban az adományozási nyomtatványban új sor jelent meg, Emberbaráti elnevezéssel.  Az emberbaráti alap minden adománya, melyeket az egyház tagjai fizetnek be a világ minden pontjáról, közvetlenül az egyház arra irányuló erőfeszítéseit támogatják, hogy segítsenek a világ rászorulóin, felekezettől, fajtól vagy körülménytől függetlenül. Az ellátmányokkal, a képzésekkel és a szállítmányozással kapcsolatban felmerülő költségeket az egyház fedezi, hogy az adományozott pénzösszegek közvetlenül a rászorulók megsegítésére kerüljenek felhasználásra. Az egyház emberbaráti vezetői együttműködnek továbbá egyéb egészségügyi szervezetekkel, segélyszervezetekkel és kormányzatoktól független szervezetekkel, a helyi erőfeszítések maximális kiaknázása érdekében.

30. évfordulójához érkezve azóta, hogy elhangzott az az első felszólítás az önkéntes adományozásra, az egyház emberbaráti segítségnyújtása mára már messze túlnyúlik saját tagsága keretein, és emberek százezreihez ér el, különösen a harmadik világ országaiban és a fejletlen országokban. 2014-ben például a segítségnyújtás 131 országra terjedt ki, és közel 1,2 millió emberre volt kihatással.

„Az efféle szolgálat több, mint puszta segítségnyújtás – mondta Sharon Eubank, az UNSZ Szeretetszolgálatok ügyvezető igazgatója. – Amikor a megfelelő tantételeket felhasználva ültetik át a gyakorlatba, akkor az a méltóságot, az emberek értékét, az együttműködést, az egységet, az áldozathozatalt és azt a bizonyosságot hangsúlyozza, hogy senki sem túl szegény vagy korlátozott vagy jelentéktelen ahhoz, hogy értékes hozzájárulást tegyen.”

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.