Sajtóközlemény

Elöljáróban a vallásszabadság témája kapcsán

Mi a vallásszabadság?

Néhányak feltételezésével ellentétben a vallásszabadság nem csupán annak szabadságát jelenti, hogy az ember a saját választása szerint hódoljon vagy higgyen, noha mindez kétségtelenül alapvető részét képezi. Továbbá a vallásszabadság nem pusztán a vallásos embereket érinti. A vallásszabadság valójában sokkal mélyebb, tágabb és fontosabb kérdés, mint azt legtöbben felismerik.

A legalapvetőbb értelemben véve a valásszabadság az arra való emberi jog, hogy kigondoljuk, tetteinkbe ültessük és kifejezésre juttassuk azt, amiben mélyen hiszünk, erkölcsi lelkiismeretünk parancsai szerint. Valójában a vallásszabadságot mindig a „lelkiismereti szabadság” kérdésével együtt értelmezték, amely az erkölcsi meggyőződés kialakításának, fenntartásának és az annak alapján való cselekvésnek a szabadságát jelenti. Így tehát míg a vallásszabadság magában foglalja a vallásos hit és odaadás szabadságát, jóval túl is mutat azon, magába ágyazva a cselekvés szabadságát is – a közbeszéd szabadságát, az egyén erkölcsi normáinak szabad gyakorlását, valamint az egyénnek a társadalomra vonatkozó erkölcsi nézeteinek kifejezésre juttatását. A vallásszabadság tágabb értelmezése, valamint a lelkiismereti szabadsághoz való viszonya segít rávilágítani arra, hogy a vallásszabadság miért fontos mindenkinek, nem csupán a hívő embereknek.

Az Amerikai Egyesült Államok régóta fennálló és kivételes hagyománnyal rendelkezik a vallásszabadság terén, mely erényt a nemzet első okirataiban is megfogalmazták és alapító atyái is magasztalták. Az amerikai Bill of Rights (emberi jogokról szóló rendelkezések) több elengedhetetlen szabadság között a legbecsesebb, alapvető szabadságjogként első helyen tünteti fel a vallásszabadságot, melyre gyakorta utalnak az „első szabadság” megnevezéssel. Azért illetik e névvel, mert ez az, ami lehetővé teszi és védelmezi a további emberi szabadságokat, többek között a szólásszabadságot. Valóban, a szabadság és a békés demokrácia kultúrája az Egyesült Államokban javarészt a vallásszabadság állhatatos tiszteletéből fakad. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan sok más állam is elismeri és saját kormánya egyik központi alapelveként vallja ezt az igencsak elengedhetetlen szabadságot. Az ENSZ az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában – és az azóta elfogadott számos egyéb egyezményében – „alapvető emberi jogként” határozta meg a vallásszabadságot.

A vallásszabadság és a társadalom

Ez az alapvető jog elengedhetetlen a modern világ különféle társadalmaiban, ahol gyakorta ütköznek egymással különböző csoportok jogai és érdekei. Mivel a gyűlölködés lehetősége ott a legnagyobb, ahol a legalapvetőbbek az ellentétek, illetve ahol a többség dominál, a vallásszabadság kritikus jelentőségű, mert lehetővé teszi a békés együttélést azok számára is, akik eltérő meggyőződést vallanak az igazság legmélyebb kérdéseiről. E szabadságjog gondos tiszteletben tartása védelmet nyújt minden csoport és egyén számára, ideértve a legsebezhetőbbeket is, legyenek akár vallásosak, akár nem. Amikor tiszteletben tartják ezt a szabadságot, az segít megakadályozni az erőszakot és elsimítani a viszálykodást.

Azon nemzetek világszerte, amelyek vallásszabadságot gyakorolnak, megtapasztalták annak pozitív hatásait a társadalomra. Noha a vallási szélsőségesség esetei foltot ejtettek a vallás közmegítélésén, a tudóstársadalom elismeri, hogy a vallás elengedhetetlen előnyöket nyújt az azt támogató társadalmaknak, ideértve az összhangot és a stabilitást. Tudományos munkáik következetesen rámutatnak, hogy a vallásos emberek általában véve állampolgáribb gondolkodásúak, nagylelkűbbek és jobb szomszédok, mint nem vallásos honfitársaik. Az empirikus adatok arra is utalnak, hogy a vallásszabadságot gyakorló társadalmak sok más előnyt is élveznek, ideértve az egyéb szabadságok magasabb szintű jelenlétét, mint azok, ahol a vallás elnyomás vagy hátrányos megkülönböztetés alatt áll. Ezek az előnyök további okokat szolgáltatnak arra, hogy miért kell engedélyezni a vallás szabad virágzását a társadalomban. [1]

A vallásszabadság tiszteletben tartása nem jelenti más szabadságok és társadalmi érdekek elvetését, vagy a törvények aláásását; a vallásszabadság egyidejűleg van jelen más törvényes érdekekkel a társadalomban. A kormány alapvető szerepet játszik a közbiztonság biztosításában és az egymással ellentétbe kerülő jogok közötti döntőbíráskodásban. Az Egyesült Államokban fenntartjuk az egyház és az állam egymástól való egészséges függetlenségét, noha nem szabad elválasztanunk a vallás erkölcsi hatását a nemzet közügyeitől. A vallásszabadság nem zár ki más érdekeket, viszont „első szabadságként” kellő tisztelettel kell viseltetni iránta.

A mormonok és a vallásszabadság

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjainak jó oka van a vallásszabadság tiszteletére. Olyan történelemmel a hátuk mögött, amelynek részét képezte a vallási üldöztetés, a mormonok különös nagyrabecsüléssel viseltetnek a meggyőződésük és hitük szerinti szólás és cselekvés szabadsága iránt. A vallásszabadság voltaképp a kezdetektől fogva jelentős volt a mormonok számára. Joseph Smith, az egyház alapítója, erélyes és nemes támogatója volt e kérdésnek, és felismerte, mennyire elengedhetetlen, hogy minden fél egyenlőképp támogassa azt. Ezt mondta: „…bátran kijelentem a menny előtt, hogy ugyanúgy kész vagyok meghalni egy presbiteriánus, egy baptista vagy bármely más felekezethez tartozó jó embernek a jogai védelmében; mert az a tantétel, amely az utolsó napi szentek jogait eltaposná, eltaposná a római katolikusok vagy bármely más felekezethez tartozók jogait is”.

Egy 19. századi mormon település létrehozása során Smith azzal is kiemelte a vallásszabadság fontosságát, hogy bevezetett egy városi rendelkezést, amely vallásszabadságot biztosított minden lakos számára, vallási hovatartozástól függetlenül. A lelkiismereti és vallásszabadság eszméje az egyház hittételeibe is bekerült, ahol ezt olvashatjuk: „Igényt tartunk arra a kiváltságra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk a Mindenható Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak.” [2] A mormonok szilárdan elkötelezettek a vallásszabadság és annak védelme iránt.

A vallásszabadság hatalmas kihívásai

A vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság állapota nem olyan szörnyű az Egyesült Államokban, mint a világ egyes részein. Manapság a lelkiismerei szabadságra vágyó, vallásos amerikai embereknek általában nem kell fizikai erőszakkal vagy kényszerrel szembenézniük, amely más nemzetekben olykor tapasztalható. Ennek ellenére mégis veszélyben van a vallás- és lelkiismereti szabadság az Egyesült Államokban. A társadalmi és törvénykezési változások új és mélyen problematikus módokon szorongatják ezt a szabadságot. Az amerikaiaknak, akik oly régóta természetesnek tartották, most emlékezniük kell az értékére.

Számtalan forrásból támadják a vallásszabadságot. A homoszexuálisok jogainak egyre fokozódó támogatása különféle korlátozásokkal fenyegeti a vallásszabadságot. Az egészségügyi ellátásban bekövetkezett változások fenyegetik azok jogait, akik bizonyos erkölcsi meggyőződéseket táplálnak az emberi élet vonatkozásában. Ezek és más tendenciák konfliktusokat szülnek, és kezdenek beavatkozni a vallási szervezetek és a lelkiismeretük parancsai szerint élni kívánó emberek életébe. Korlátozással fenyegetnek azt illetően, hogy a vallási szervezetek miként gazdálkodhatnak alkalmazottaikkal és javaikkal. Korlátozásokat hoznak a felekezeti egyetemek, iskolák és szociális intézmények életébe. Emellett olyan egyének megrovását is eredményezik, akik alapelveikkel összhangban cselekszenek – az egészségügyi dolgozóktól kezdve más szakembereken át a szülőkig. Ilyen és ehhez hasonló körülmények közepette tanúi vagyunk a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság finoman, de kitartóan zajló mállasztásának. Hasonlóképp aggodalomra ad okot, hogy az e szabadságok védelmére létrejövő törvényi szabályozások gyakorta igencsak sekélyesek – pusztán a legszűkebb értelemben védve ezeket a szabadságokat. A közélet sok területén a vallásszabadságot és a lelkiismereti szabadságot olyan viszályokba vonják be, amelyek elnyomhatják azokat.

A vallásszabadság követelményei

E konfliktusok mélységét és az általuk időnként támasztott ellentéteket tekintve elengedhetetlen, hogy minden fél egymást tiszteletben tartva tárgyaljon ezekről az igen fontos kérdésekről. Ez már csak azért is helyénvaló, mivel az emberi méltóság tulajdonságai, melyek részét képezik a vallásszabadságnak, feljogosítanak minden embert az irántuk való tiszteletre és nézeteik kifejtésére. Minden csoport, ideértve a vallásos embereket és szervezeteket, felelős a nézetei ésszerű megfogalmazásáért annak érdekében, hogy hozzájárulhasson a jelentőségteljes eszmecseréhez. Polgártársakként kötelességünk mindig udvariasan beszélni azokkal, valamint türelmet, megértést és empátiát tanúsítani azok iránt, akik nem értenek egyet velünk. Jóakaratot táplálunk, amikor magunk is jóakaratúak vagyunk. [3]

Régóta képezi a demokrácia alapját a vallásszabadság, avagy a „lelkiismereti szabadság”, amelyet jó ideig eltemettek és természetesnek tartottak, most azonban kiemelt aggodalomra ad okot. Szükséges, hogy az amerikaiak – köztük az utolsó napi szentek – újra megismerjék ezt a szabadságot, és újból elkötelezzék magukat mellette. A vallás- és lelkiismereti szabadság iránt elkötelezett szabad társadalom azt jelenti, hogy annak minden tagja éberen őrködik egymás szabadságjogainak megőrzésén. Mindannyiunk számára kötelező érvényű e legalapvetőbb emberi szabadság és az azt kísérő harmónia fenntartása.

[1] Lásd Robert D. Putnam and David E. Campbell, American Grace: How Religion Divides and Unites Us (Simon and Schuster, 2010); Brian J. Grim and Roger Finke, The Price of Freedom Denied: Religious Persecution and Conflict in the Twenty-First Century (Cambridge University Press, 2010).

[2] Lásd LDS Newsroom, “Selected Beliefs and Statements on Religious Freedom of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints.”

[3] Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza előzékeny közbeszéd iránti elkötelezettsége tekintetében lásd LDS Newsroom, “The Mormon Ethic of Civility.”

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.