Kommentár

Jézus Krisztus evangéliuma több mint egy tanításgyűjtemény

A világszintű egyházról szóló háromrészes sorozat harmadik része

Jézus Krisztus evangéliuma több mint egy tanításgyűjtemény: valós helyeken élő valós emberek közössége.

Az egyház korai időszakában – az 1800-as években – az utolsó napok szentjei egy helyre gyűltek, hogy felépítsék lelki közösségüket, melyet gyakran Sionnak neveztek. Az Észak-Amerikából, Európából és a Csendes-óceán szigeteiről bevándorló megtértek teljes mértékben feladták ismerős világukat a utahi sziklás tájakért. Közösen egy új hazát építettek fel, ám soha nem felejtették el a szülőföldjüket. Ezt az érzést adják vissza egy régi mormon egyházi himnusz szavai:

Ó, drága otthon, bárhol járok –
Messzi földön vagy tengeren –,
Az idő múlik, s egyre nagyobb
Honvágy támad a szívemben!
Legyen bár kies táj köröttem,
És kedves, igaz barátok;
Legyen bár jókedv s dal köröttem,
Legbelül mégis rád vágyok.

Az utolsó napok szentjeinek újabb nemzedékei már nem egy központi helyre gyűlnek össze, hanem saját hazájukban és gyülekezetükben erősítik a közösséget. Bárhova kerüljünk is, vérünkbe ivódnak a szeretett emberek és azok a helyek, ahol élünk.

A helyi és az egyetemleges

Sokat hallhattunk az elmúlt években a globalizációról, illetve arról, hogyan hozza közelebb egymáshoz a technika és a kereskedelem az eltérő kultúrákat. A helyi életformák azonban nem tűntek el. Az emberek inkább még jobban értékelik a saját kultúrájuk sajátosságait.

Az utolsó napok szentjeinek egy világegyház tagjaiként van egy bizonyos közösségi önazonosságuk, azonban a saját országuk és városuk lakosaiként helyi önazonossággal is rendelkeznek. Az egyikkel való azonosuláshoz nem szükséges elutasítaniuk a másikat. Miközben megtartják egyedi kultúrájuk hagyományait és jellegzetességeit, engedik, hogy az életüket Jézus Krisztus egyetemes üzenete vezérelje. Ezt az üzenetet a Mormon könyve így fogalmazza meg: „[Ő] mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön a jóságából; és senkit nem utasít vissza, aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt; …mindegyik egyforma Istennek…” (2 Nefi 26:33).

Sok tekintetben meghatároznak bennünket a körülöttünk lévő emberek és azok a helyek, ahol élünk. Barátaink és hittársaink iránti rokonszenvünk hozzájárul jellemünk alakulásához. Az előttünk járt őseink jelentéssel töltik meg saját életutunkat.  Azon vidékek jellemzői, ahol élünk, lelki tanulságokkal szolgálnak számunkra, és szerepet játszanak abban, hogy kivé válunk. Latin-Amerika életteli zenéje és élénk színei, Ázsia csapadékos vidékei és modern városai, Európa építészeti csodái vagy a szigetvilágokat körülölelő tengerek az ott élők lelki látóhatárát is befolyásolják.

Vai Sikahema, egy Tongán született és gyerekkorában ott nevelkedett utolsó napi szent így jellemezte a polinéz nép lelki tulajdonságait: „Szerte Polinéziában közismert a népünk hite – gyermeki hite –, ez pedig annak köszönhető, hogy az őseink pusztán a hitükre támaszkodhattak, amikor átszelték a Csendes-óceánt. Hajóútjuk során védelemért imádkoztak. Ez pedig jó szolgálatot tett népünknek. Ez a hit és az ilyen hit maradványai még a modern időkben is visszhangra lelnek a mai polinézek között.”

Egy moszkvai utolsó napi szent, Jelena Nyecsiporova összefüggést lát a hite és az orosz néplélek között: „Amikor külföldön vagyok, elkezd hiányozni a családom, a széles orosz mezők, valamint a sűrű erdők és a magas hegyek. Van egyfajta tágas orosz néplélek, amelyben sok bölcsesség és hosszútűrés fér el, még ha ez olykor talányosnak is tűnik. Oroszország hatalmas területein oly sok különböző nemzetiség él, és ezeket a népeket az evangélium közössége és reménysége által egyesíteni lehet.”

Sion otthon és külföldön

A mormon szentírások „Sion” elnevezéssel illetik a szentek eszményi közösségét. Az ilyen közösség mindig valamilyen fizikai környezetben létezik, de egyúttal a lélekben is. Végső soron Sion a „tisztaszívűek” emberi társulása, a lelkiség egyik állapota és egyfajta hozzáállás embertársainkhoz (lásd T&Sz 97:21). Ez nem igényli azt, hogy az egyház teljes tagsága egy helyen lakjon, elkülönülve a szélesebb társadalomtól. Ehelyett az egyháztagok a világszerte megtalálható mormon gyülekezetek „szigetein” törekszenek Sionra.

Bárhol éljenek, hódoljanak Istennek, vagy gondoskodjanak egymásról az utolsó napok szentjei, ott Sion lesz: az odatartozás és a közösség helye.

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.