Sajtóközlemény

Kolerajárvány Pápua Új-Guineában

Az egyházi vezetők jókor voltak jó helyen, hogy intézkedni tudjanak abban a krízishelyzetben, melyet a Pápua Új-Guineában nemrégiben kitört pusztító kolerajárvány idézett elő. A járvány több mint 300 emberéletet követelt, köztük 76 utolsó napi szentét is, akik az egyház négy különböző gyülekezetének voltak a tagjai.

Dirk Smibert elder, területi hetvenes, valamint a pápua új-guineai egyházi vezetők egy kis csoportja november 11-e késő délutánján érkeztek csónakkal Daruba. „Daruba érkezésünk előtt egy új kerületet hoztunk létre Sogerében, majd éppen a szenteket látogattuk Isumóban, mikor hírt kaptunk a tragédiáról -- mondta Smibert elder. -- Azt terveztük, hogy csupán átutazunk Darun, mielőtt másnap repülőre szállnánk, így egy reggeli találkozót terveztünk az ottani papsági vezetőkkel, hogy képzést nyújtsunk nekik. Aznap reggel az egyik gyülekezeti elnök tájékoztatott, hogy a napokban 11-en haltak meg a gyülekezetében kolerában.”

Smibert elder azonnal telefonált a területi elnökségnek, akik rögtön összehívtak egy gyűlést a vészhelyzet miatt a Jóléti Részleggel. A helyi orvosokkal és politikusokkal együttműködve a válságmegoldó terveket azonnal megvalósították, az egyház pedig a helyi kápolnát átmeneti bővítményként azonnal a kórház rendelkezésére bocsátotta, miután az a járvány terjedésével túlterheltté vált.

„A helyiek nagyon segítőkészek voltak. Kenukon szállították hozzánk a betegeket -- mondta Dr. Anthony Mahler, önkéntes orvos Ausztráliából, aki a segélycsapat tagjaként utazott Pápua Új-Guineába. -- A Sogere faluba való megérkezésünk utáni első 24 óra alatt több mint 200 kolerafertőzöttet kezeltünk, köztük 30 súlyos esetet."

A két orvos, Anthony Mahler (fehér sapkában) és David Williams (kék ingben) megérkezik egy kolerafertőzött faluba

Amint Ausztráliába is elért a kolerajárvány híre, a Torres Strait-i határt azonnal lezárták, mivel több mint 100 pápua új-guineai halt bele a kórba. Ezzel egyidőben jelentették, hogy a kór már legalább 5000 embert fertőzött meg.

A járvány hírére számos más civil szervezettel együtt a terület segítségére sietett az egyház, és mintegy 25 tonnányi élelmiszert és orvosi felszerelést küldött. A szállítmány mintegy 8 tonna rizst, 4 tonna halat, 4 tonna lisztet, 1000 db antibakteriális szappant és 4 tonna étolajat is tartalmazott. Az UNSZ Emberbaráti Központ Salt Lake Cityben pedig 2500 db víztisztító palackot küldött Port Moresby -be, melyre óriási szükség volt.

Az egyház és tagjai az AusAID, Médecins Sans Frontiers [Orvosok Határok nélkül], az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más csoportokkal együttműködésben gondoskodtak a betegekről, valamint oktatást nyújtottak a közösségeknek arról, hogyan akadályozhatják meg a járvány terjedését.

Az egyház által szervezett és finanszírozott különleges küldöttség tagjai -- köztük Dr. Mahlerrel és Dr. David Williamsszel, valamint a Cairns-i egyház szervezőjével, Shane Palmerrel -- Daru szigete és a közeli Fly-folyó deltavidéke felé tartanak, hogy azonnali segítséget nyújtsanak a kórban szenvedőknek.

Dr. Williams, a Capalaba Egyházközség tagja ezt mondta: „Az egyik legnehezebb pillanat az volt, amikor egy kis faluban, Sisiamában egy órán át kellett térdepelnem a sárban, és egy intravénás tűt kellett egy csecsemő vénájában tartanom, miközben ő rugdalózott és fészkelődött. Eközben az édesanyjának is intravénás folyadékot adtunk, mivel elapadt az anyateje. Az anyuka végig azon igyekezett, hogy megszoptassa őt, hogy egy kicsit lenyugtassa közben. Voltak olyanok, akik semmit nem ettek és nem ittak, annyira féltek, hogy elkapják a kolerát.”

Egy távoli faluban a Bamu folyó mentén az orvosok és az egészségügyi dolgozók 185 pácienst láttak el egy éjszaka alatt, fáklyák és zseblámpák fényénél, mindezt egy rögtönzött kórházban.> Bizonyos esetekben segítettek olyan páciensek újraélesztésében és stabilizálásában, akiket csak percek választottak el a súlyos kiszáradás miatt bekövetkező haláltól.

„Volt egy [agyvérzéses] férfi, akinek valószínűleg csak percei voltak hátra -- mondta Dr. Mahler. -- A többiek közül is sokan voltak, akik nem érték volna meg a másnapot. Bár volt elegendő orvosi felszerelés Daruban, nem volt elég szakképzett személy, hogy kezelje a betegeket. Az emberek nagyon hálásak voltak a két orvosnak, aki odaérkezett.”

Geoffrey Clark, a Világegészségügyi Szervezet darui képviselőjének jelentése szerint november 20-ra a szigeten a kolerajárványt megfékezték. Az erőfeszítések arra irányultak, hogy megakadályozzák annak elterjedését Pápua Új-Guinea déli partjain.

Smibert elder a tragédiára visszaemlékezve leírta gondolatait és érzéseit arról, amikor először hallott a járvány kitöréséről, és a halálesetekről a szentek között. „Épp egy képzésen voltam a papságviselőkkel, amikor a sokkoló hírt kaptuk -- mondta. -- Azonnal eszembe jutott az egyháztörténet. Amikor 1856-ban az általános konferencián Brigham Young értesült a Willie kézikocsis társaságról -- akik oly sok embert veszítettek el halál következtében, és akik közül sokan megfagytak vagy éheztek --, azonnal berekesztette a konferenciát, és elküldte a papsági fivéreket a megmentésükre.”

E történettel az eszében Smibert elder felvilágosította a fivéreket a krízishelyzetről, és elmesélte nekik ezt a történetet is Brigham Youngról. „Ezután elmagyaráztam, hogy berekesztjük a gyűlést, és a megmentésükre indulunk.”

A férfitestvéreknek kiosztották a felszentelt olajat, azután kettesével szétküldték őket a falvakba, hogy szolgáljanak a kerület azon tagjainak, akik elkapták a kolerát, valamint áldást és vigaszt nyújtsanak mindazoknak, akik elveszítették szeretteiket. „Aznap reggel 110 betegáldásra került sor" -- mondta Smibert elder.

A szentek szívében erősödött a hit és a szeretet, és csodák történtek, amint a helyiek, az egyházi vezetők és más szervezetek kéz a kézben együtt munkálkodtak, hogy megfékezzék a járványt. Bár a járvány központja eredetileg Daru volt, az ottani állapotokat hamarosan stabilizálták, a járvány azonban hamarosan felütötte fejét a kontinens falvaiban is. Decemberre a jelentések szerint több mint 800 embert sújtott a kór, és több mint 300-an vesztették életüket. Dr. Mahler, aki már visszatért Ausztráliába, azt mondta: „A Bamu folyó mentén élők kezelése szakmailag életem egyik leghasznosabb élménye volt. Nagyon megerőltető volt ilyen nehéz körülmények között dolgozni. De nincs semmi, ami nagyobb megelégedettséget nyújtott volna, mint látni, ahogy a súlyosan kiszáradt csecsemők hamar reagálnak a kezelésre.” Az egyház 76 tragikus halálesetet számolt tagjai között Pápua Új-Guineában. „Szeretnénk szívből jövő szeretetünket és aggodalmunkat kifejezni azok iránt, akiket érintett ez a ragály -- mondta Brent H. Nielson elder az egyház Csendes-óceáni Terület elnökségéből. Őszinte részvétünk mindazoknak, akik elvesztették családtagjaikat vagy barátaikat."

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.