Sajtóközlemény

Miért szükséges a vallásszabadság?

Az elmúlt két esztendő során Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza általános tisztségviselői fontos beszédeket mondtak a vallási szabadság számos szempontját illetően: arról, hogy mit jelent, miben nyilvánul meg, milyen fenyegetésekkel néz szembe, valamint hogy miért elengedhetetlenül fontos a szabad emberek számára mindenütt. Dallin H. Oaks elder, az egyház Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, ezt mondta: „Viták dúlnak a [vallási] szabadság jelentése körül. E küzdelem örökkévaló jelentőségű.” Quentin L. Cook elder pedig, aki szintén apostol, azt a kihívást intézte végzős egyetemistákhoz, hogy „munkálkodjanak együtt más hiten lévő emberekkel”, hogy megvédjék „a vallási szabadságot és az erkölcsösséget, és szolgáljanak azok szószólóiként”.

Az utolsó napi szenteknek a vallásszabadság melletti eme kiállásához társulnak további vallási vezetők és állampolgárok jelentős erőfeszítései is. Miért fordul ennyi figyelem a vallásszabadságra? Miért van rá szükségünk az Amerikai Egyesült Államok polgáraiként?

Nemzetünk és társadalmunk nagyfokú sokszínűségéből fakad a kérdés megtárgyalásának szükségessége. Az Egyesült Államok a kezdetektől fogva sokféle vallás követőinek adott otthont. Államilag támogatott és meghatározott egyház hiányában (ezzel szakítva az 1500 esztendős európai szokásrenddel), valamint a bevándorlók folyamatos és sokszínű áradatával vallási pluralizmus jellemezte Amerikát. Az új és egyre növekvő nemzetben élő amerikaiak a vallással kapcsolatos döntések olyan skálájával találkoztak, amely addigi életükben elképzelhetetlen volt –  megválaszthatták saját hitük szerinti csoportjukat, megválaszthatták gyülekezetüket (vagy sajátot hozhattak létre), illetve maguk kereshettek lelkipásztort. Ezenkívül választhatták azt is, hogy semmiféle vallást nem követnek. A vallással kapcsolatos választások e sokasága erőteljes lelkiismereti szabadságról és virágzó vallásszabadságról tanúskodott. Az amerikaiak nem csupán megtűrték mások vallási hitelveit, hanem idővel teljeskörű vallási szabadságot tettek magukévá, felismervén, hogy „az egyedüli mód ennek biztosítására saját maguk számára az, hogy mindenki másnak is biztosítják”. [1]

Azonban nem vezetett „királyi út” a vallásszabadsághoz az Egyesült Államokban. Baptisták, zsidók, katolikusok és más hitet vallók – melyek egykor talán új, népszerűtlen és kisebbségi vallások voltak – megtapasztalták a vallási üldöztetés és társadalmi előítéletek fullánkját. Egy olyan társadalom lehetősége azonban, ahol a különféle vallások és hitelvek képesek egymás mellett élni, a lelkiismereti szabadság magasztos alapelveiben és a vallásnak az Első Alkotmánykiegészítésben megfogalmazott cselekvő védelmében gyökerezik. Ezek jelentik azt a vázat, amely teret biztosít az egyének és csoportok számára fizikailag, társadalmilag és törvényileg arra, hogy jelentőségteljes módokon élhessék meg eltérő hitelveiket mind a magánéletükben, mind pedig nyilvánosan. Tudományos kiválóságok és államférfiak által aláírt alapelvek kijelentése a következőket hangsúlyozza: „A vallásszabadságra vonatkozó klauzulák egyaránt szolgálják az egyéni szabadság védelmét, valamint a vallás és a közélet kapcsolatának szabályozását. Lehetővé teszik számunkra az együttélést legalapvetőbb különbözőségeink mellett is.” [2]

A vallási és lelkiismereti szabadság azonban többet követel a különbözőségek megtűrésénél és egymás mellett élésnél. Ezek a kiemelkedő szabadságok frissítő kötelezettségeket is támasztanak. A vallásszabadság minden élvezője – minden csoport és egyén, aki szabadon élhet lelkiismerete parancsai szerint – köteles ugyanezt a szabadságot megóvni mindenki más esetében is, különös tekintettel a legsebezhetőbb csoportokra, legyenek akár vallásosak, akár nem. Ez kötelesség. És azért nevezhető frissítőnek, mert „lehetővé teszi, hogy a sokszínűség a nemzeti erő forrásául szolgáljon”. [3]

Ezeket az alapelveket ragyogóan fogalmazza meg a The Williamsburg Charter . „Az Első Alkotmánykiegészítés újbóli [nemzeti] megerősítéseként” előterjesztett dokumentum aláírói között megtalálhatók kormányzati vezetők (köztük az Egyesült Államok két korábbi elnöke), valamint meghatározó személyiségek az üzleti életből, az oktatásból, vallási csoportokból és számos egyéb területről. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza részéről Dallin H. Oaks elder látta el aláírásával. Az irat kiemeli a vallásszabadsághoz kapcsolódó kötelezettségek létfontosságú természetét és erkölcsi fontosságát, köztük azt az éles megfigyelést, miszerint „minden társadalom csupán oly mértékben igazságos és szabad, amilyen mértékben tiszteletben tartja legcsekélyebb kisebbségei és legnépszerűtlenebb közösségei [vallási és lelkiismereti szabadságát]”.

A közelmúltban végzett tanulmányok megnevezik a vallási szabadság társadalmi hasznait. [4] Eredményeik többek között azt mutatják, hogy:

  • A vallásszabadság elősegíti a stabilitást egy pluralisztikus társadalomban, korlátozása azonban az erőszak és a viszálykodás fokozódásával jár.
  • Ott, ahol nagyfokú vallásszabadság van, virágzóbb a gazdaság, általánosabb az egészség, alacsonyabb a jövedelmi egyenlőtlenség, és tartósabb a demokrácia.
  • A vallásszabadság közvetlen összefüggésben van az egyéb polgári és emberi jogoknak biztosított védelemmel; ha valamely szervezet irányítása alatt tudja tartani a hit és meggyőződés vágyódásait, akkor az a szervezet – James Madison szavait idézve – „el tudja söpörni minden alapvető jogunkat”, úgymint a szólás- és sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot.

Ezek jelentik a vallásszabadság néhány olyan következményét, amelyek hozzájárulnak egy igazságos és szabad társadalom létéhez, ahol a feszültségeket megbeszélik, és ahol az emberek békésen élnek együtt legáthatóbb különbözőségeik ellenére is. Ez a demokrácia lényege.


[1] Lásd Robert Booth Fowler, Allen D. Hertzke, Laura R. Olsen, Kevin R. Den Dulk, Religion and Politics in America, Faith, Culture and Strategic Choices, p. 6.

[2] The Williamsburg Charter, Summary of Principles, 1988.

[3] Ibid.

[4] Lásd például Brian J. Grim and Roger Finke, The Price of Freedom Denied, valamint a Hudson Intézet Vallásszabadsági Központjának tanulmányát: __________________

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.