Hivatalos nyilatkozat

Nyilvános állásfoglalás a vallásszabadságról és a diszkriminációellenességről

 

D. Todd Christofferson elder üdvözlő és bevezető szavai

Jó reggelt kívánok, és köszönöm, hogy eljöttek. D. Todd Christofferson elder vagyok, és azért vagyok itt, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tizenkét apostolának egyikeként megnyissam ezt a sajtókonferenciát. Neill Marriott nőtestvér, a Fiatal Nők általános elnökségének tagja, illetve a tizenkét apostol közül Dallin H. Oaks elder és Jeffrey R. Holland elder egyenként három-négy percig fognak nyilatkozni.

Habár az egyház napi kapcsolatban van a sajtóval, nem tartunk gyakran sajtótájékoztatót – talán évente vagy kétévente egyet, amikor valamilyen fontos bejelentést kívánunk tenni, vagy valami jelentőset közölni. Ma pedig közölni kívánunk valamit. Szeretnénk megosztani Önökkel aggodalmainkat azon növekvő feszültséget és megosztottságot illetően, amely egyfelől a vallásszabadság szószólói, másfelől a melegjogi szószólók között áll fenn. Azok számára, akik figyelemmel követik az egyházat, és jól ismerik a különböző társadalmi kérdésekre vonatkozó tanításait és álláspontjait, nyilvánvaló lesz, hogy a mai napon nem a tanokban vagy az egyház tanításaiban történt változtatásokat fogunk bejelenteni. Viszont igenis javasolunk egy olyan előrevivő utat, amelyen az ezen összetett kérdésekkel kapcsolatban eltérő nézeteken lévők közösen törekedhetnek a mindenki számára méltányos megoldásokra.

A nyilatkozatokat követően néhányan itt maradunk, hogy Önöknek lehetősége legyen egyenként feltenni az esetleg tisztázást igénylő kérdéseiket.

Marriott nőtestvér fogja kezdeni, mint az egyház Társadalmi kapcsolatok bizottságának tagja, őt pedig Oaks és Holland elderek követik.

Neill Marriott nőtestvér

Neill Marriott vagyok, és örülök, hogy itt lehetek ma Christofferson, Oaks és Holland elderek társaságában Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza részéről, hogy megosszuk nézeteinket a vallásszabadságról jelenleg zajló eszmecserét illetően. Habár elsősorban az amerikai nyilvánossághoz szólunk, ugyanakkor a saját tagjainkhoz is intézzük szavainkat, akik világszerte 15 millióan vannak; közülük sokan olyan országokban élnek, ahol ugyanazokkal a kérdésekkel birkóznak, amelyekkel mi is szembesülünk itt, az Amerikai Egyesült Államokban.

E nemzet nagyszabású vitában áll, melynek tárgya a házasság, a család, az egyéni lelkiismeret és a kollektív jogok, illetőleg a vallásszabadság helye társadalmunkban. E vita végkimenetele nagyban befolyásolja majd, hogy a sokszínű háttérrel és eltérő nézetekkel rendelkező emberek milliói viszonylagos összhangban fognak-e együtt élni a belátható jövőben. 

A demokratikus társadalmakban a különbségek gyakran vezetnek feszültségekhez. Az ilyen feszültségektől nem kell félni, hacsak nem érnek el olyan szélsőséges mértéket, hogy már magának a társadalom szövetének szétszakadásával fenyegetnek. Bár erre olykor már volt példa a történelmünk során, polgártársakként mégis akkor hozzuk a legjobb formánkat, amikor az eltérő nézőpontok egymásnak feszülése – amely bőséges és mélyreható nyilvánosságot kap az országos vitákban – végül megegyezéshez és megoldáshoz vezet, mi pedig a korábbinál erősebb nemzetként lépünk tovább. 

Az a vita, melyről ma beszélünk, arról szól, hogy miképpen lehet egyesek jogait megerősíteni anélkül, hogy mások jogait csorbítanánk. A vita egyik oldalán az LMBT-jogok szószólói vannak. Ez a mozgalom a homoszexuálisok elleni több évszázados gúny, üldöztetés, sőt, erőszak évszázadait követően alakult ki. Végső soron a társadalom többsége felismerte, hogy az ilyen bánásmód egyszerűen helytelen, és az olyan alapvető emberi jogok, mint egy állás vagy lakhatás elnyerése, nem függhetnek egy illető nemi irányultságától. 

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza azt vallja, hogy Isten törvényeivel ellentétesek az olyan nemi kapcsolatok, amelyek nem egy egymással házasságban élő férfi és nő között állnak fenn. Ez a parancsolat és tan a szentírásokból ered, és nem áll szabadságunkban megváltoztatni azt. Isten azonban szeretetteljes és irgalmas. Szíve minden gyermeke felé egyformán ki van tárva, és Ő azt várja tőlünk, hogy szeretettel és igazságosan bánjunk egymással. Bőven van bizonyíték Jézus Krisztus életében annak bemutatására, hogy Ő szilárdan az Isten törvényei szerinti élet pártján állt, mégis kinyújtotta karját a kirekesztettek felé, habár emiatt bírálatok érték. A faji kisebbségek, a nők, az idősek, a testi vagy szellemi fogyatékossággal élő emberek, valamint a népszerűtlen foglalkozásokat űzők mind együttérzésre leltek az emberiség Szabadítójában. Ez az oka annak, hogy az egyház nyilvánosan pártolta azokat a törvényeket és rendelkezéseket, amelyek a lakhatási és munkaügyi diszkriminációtól védik az LMBT személyeket.

Dallin H. Oaks elder

Mindeközben azok, akik a vallási lelkiismeret és kifejezés védelmére és a vallásuk szabad gyakorlására törekszenek, aggodalommal szemlélik az Amerikai Egyesült Államok alkotmányában biztosított, nagy becsben tartott szabadságjogok egyenletes erózióját.  A vallásszabadság első alkotmánykiegészítésbe foglalt garanciái 1791 óta arról biztosítanak minden állampolgárt, hogy tetszés szerinti vallási nézeteik lehetnek, valamint hogy szabadon kifejezhetik és cselekedhetnek azon hitelvek szerint, amíg e cselekedetek nem veszélyeztetik a közegészséget vagy közbiztonságot. Ez Amerika egyik legbecsesebb és legmeghatározóbb szabadságjoga. Ma azonban mégis egyre növekvő gyakorisággal látjuk a vallásszabadság elleni támadások új példáit,  többek között a következőket:

  • Kalifornia államban két tucat keresztény hallgatói csoporttól tagadták meg a hivatalos elismerést, mert saját vezetőiktől megkívánják, hogy osztozzanak keresztény hitelveikben. Az egyetemi rendszer arra kényszeríti ezeket a csoportokat, hogy engedjenek a vallási lelkiismeretükből, ha el kívánják ismertetni az egyesületeiket.
  • Nemrégiben Amerika egyik legnagyobb városában a helyi önkormányzatot képviselő ügyvédek hivatalos idézés útján kérették be azon lelkipásztorok prédikációit és jegyzeteit, akik vallási alapon ellenezték egy új törvény egyes részeit. E lelkipásztorokra nemcsak megfélemlítés, hanem bűnvádi eljárás is várt azért, mert ragaszkodtak ahhoz, hogy az új melegjogi rendelkezéseket népszavazás tárgyává kell tenni. 
  • Néhány évvel ezelőtt egy olimpiai aranyérmes tornászt (aki egyébként utolsó napi szent) választottak meg az amerikai olimpiai küldöttség élére. Ezután erre a férfira nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy mondjon le a csapat jelképes vezetéséről, mivel melegjogi szószólók az ellen tiltakoztak, hogy korábban támogatta a kaliforniai 8-as indítványt. Különös módon pont azt a lelkiismereti szabadságot tagadták meg tőle, melyet a véleményt nyilvánítók azon meleg sportolók számára követeltek, akiket ő jelképesen képviselt volna. 
  • Ennél is újabban pedig egy nagy amerikai vállalat vezetője volt kénytelen lemondani állásáról a személyes hitelvei ellen irányuló, hasonlóan nagy nyilvánosságot kapott negatív reakciók miatt.

Sajnos a sor egyre bővül. A vallási vakbuzgóság vádjai, melyek az embereket pusztán azért érik, mert a vallásos hitük és a lelkiismeretük vezérli őket, dermesztő hatással vannak a szólásszabadságra és a nyilvános vitára. Amikor a vallásos embereket nyilvánosan megfélemlítik, megtorlások érik őket, lemondatják őket az állásukról, vagy személyes veszteségeket kell elszenvedniük amiatt, hogy felemelték a szavukat a közéletben, adományt tettek egy ügy javára, vagy részt vettek egy szavazáson, annak a demokráciánk a vesztese. Az ilyen módszerek minden tekintetben éppen annyira helytelenek, mint faji vagy nemi alapon megtagadni a munkához, lakhatáshoz vagy közszolgáltatásokhoz való hozzáférést. Az egyházaknak legalább olyan erős alapjának kell lennie a közéletben és a közcélú szabályozásokról szóló vitákban való részvételhez, mint bármely más személynek vagy szervezetnek. Korunk egyik nagy ellentmondása, hogy egyesek, akik oly keményen küzdöttek az LMBT-jogokért, most másoktól igyekeznek megtagadni azt a jogot, hogy ellentmondjanak az ő közcélú szabályozásokra irányuló javaslataiknak. A szólásszabadság becses alkotmányos joga nem zár ki egyetlen egyént vagy csoportot sem, és egy adott társadalom csak akkor igazán szabad, amikor mindenki esetében – még a népszerűtlen kisebbségek esetében is – tiszteletben tartja a vallásgyakorlás, a vallási lelkiismeret és a vallás kifejezésének szabadságát. 

Ma az államok törvényhozását országszerte arra kérik, hogy erősítsék meg az LMBT kérdésekkel kapcsolatos törvényeket a lakhatáshoz és a munkához való igazságos hozzáférés biztosítása érdekében. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza vezetőségéről tudható, hogy pártolja az ilyen lépéseket. Ugyanakkor sürgősen szükségünk van olyan törvényekre, melyek védelmet nyújtanak a hívő közösségeknek és egyéneknek azon hátrányos megkülönböztetés és megtorlás ellen, amely azért éri őket, mert élnek a nemzeti önazonosságunk és állampolgári örökségünk központi elemeit képező szólásszabadság és szabad vallásgyakorlás alapvető jogaival. 

Mivel gyakran érdeklődnek tőlünk az e kérdésekben elfoglalt álláspontunk felől, az egyház leszögezi az alábbi elveket, melyek Jézus Krisztus tanításain és a mindenkire – a hívő emberekre is – érvényes igazságosságon alapulnak:

  1. Igényt tartunk mindenki számára arra az Istentől adott és alkotmányos jogra, hogy a hite szerint éljen, saját lelkiismerete parancsa szerint, mások egészségének vagy biztonságának károsítása nélkül.
  2. Elismerjük, hogy ugyanezen lelkiismereti szabadságnak érvényesnek kell lennie minden férfira és nőre mindenütt, hogy a választásuk szerinti vallásos hitet követhessék, vagy akár egyet se kövessenek, ha úgy kívánják.
  3. Azt valljuk, hogy a törvényeket úgy kell megalkotni, hogy azok egyensúlyt biztosítsanak minden ember szabadságjogainak védelme és az eltérő értékrendű személyek tiszteletben tartása között.
  4. Elutasítjuk az üldöztetés és megtorlás minden fajtáját, beleértve ebbe a fajon, nemzetiségen, vallási hiten, gazdasági körülményeken, illetve a nemen vagy nemi irányultságon alapuló üldöztetést.

Felhívjuk a helyi, állami és szövetségi kormányzatokat, hogy minden polgárukat szolgálják olyan törvények elfogadása által, amelyek megóvják az egyének, családok, egyházak és egyéb vallási csoportok létfontosságú vallási szabadságjogait, miközben védelmezik LMBT polgártársaink jogait is az olyan területeken, mint a lakhatás, a munkaügy, valamint a nyilvánosság számára rendelkezésre álló szállodák, éttermek és közlekedési eszközök igénybevétele, amely jogok az ország számos részében nincsenek biztosítva.

Jeffrey R. Holland elder

Az összes ember jogaihoz – köztük a vallási jogaikhoz – való igazodás bölcsességet és ítélőképességet, együttérzést és méltányosságot kíván. Politikailag mindenképpen az államférfiúság legmagasabb foka iránti elkötelezettséget igényli. Semmit nem eredményez az, ha bármelyik oldal erőszakoskodáshoz, politikai előnyszerzéshez vagy vakbuzgósággal való vádaskodáshoz folyamodik. Ezek komoly kérdések, és egy megfontolt, udvarias eszmecserében részt vevő, komoly elméket igényelnek.

Milyen vallási jogok megvédéséről beszélünk? Először is a vallási közösségek azon alkotmányban biztosított jogára utalunk, mely szerint a hitük parancsának megfelelően működhetnek. Ebbe beletartozik azon joguk, hogy hitelveiket a szószékről és az egyházi tantermeikben tanítsák, hogy a közéletben nyíltan megosszák nézeteiket, hogy saját maguk válasszák meg vezetőiket, és hogy szabadon szolgálhassák a tagjaikat.

Beletartozik ebbe továbbá az a jog is, hogy egyházi ingatlanjaikat a hitelveiknek megfelelően, kormányzati felülbírálat nélkül használják. Természetesen ezeket a jogokat soha nem szabad oly módokon alkalmazni, hogy azzal veszélyt jelentsenek például a közegészség vagy a személyes biztonság területén. Felölelnék az olyan ügyeket is, mint az egyházi iskolákat érintő munkaviszony, becsületkódex-normák és akkreditáció. Méghozzá azért, mert az egyházi tulajdonú vállalkozásoknak, illetve olyan jogi személyeknek, melyek közvetlenül kapcsolódnak az egyház rendeltetéséhez és működéséhez, ugyanolyan mozgástérrel kell rendelkezniük a munkaviszony normái és gyakorlatai terén, mint magának az egyháznak.

A vallási jogoknak nyilvánvaló, hogy magukban kell foglalniuk a család jogát az otthoni vallási hódolatra és a vallási tevékenységek belátásuk szerinti gyakorlására, valamint arra, hogy a szülők a vallási értékrendjük szerint taníthassák gyermekeiket – elfogadva, hogy amikor a gyermekek elég idősek lesznek, saját maguk választják majd meg az útjukat.

Az intézményi védelmen túl a hívő egyéneknek is meg kell őrizniük alkotmányos jogukat arra, hogy a mélységes meggyőződésük szerinti vallásos hitelveiknek megfelelően éljék az életüket, beleértve ebbe a hivatásuk vagy munkájuk megválasztását, illetve a köztisztségek ellátását, a bármely más csoport részéről érkező megfélemlítéstől, kényszerítéstől vagy megtorlástól mentesen. Például azt az utolsó napi szent orvost, aki ellenzi az abortusz elvégzését vagy nem hajlandó mesterséges megtermékenyítést alkalmazni egy leszbikus pár esetében, ne lehessen a lelkiismerete ellenére arra kényszeríteni, hogy megtegye, különösen akkor, amikor mások viszont készen állnak arra, hogy elvégezzék az adott beavatkozást. Másik példa gyanánt: egy kis közösségben működő katolikus gyógyszerészre, aki nem tart „esemény utáni” tablettát, miközben az könnyen beszerezhető a nagy patikahálózatokból, szintén ne lehessen olyan nyomást gyakorolni, hogy zaklatás vagy kiközösítés miatt a lelkiismerete ellen cselekedjen. 

Megértéssel és jóakarattal, illetőleg bizonyos mértékű kölcsönös lemondással a hívők számára biztosított jogok egyike sem fogja sérteni azon meleg férfiak és nők jogait, akik a saját jogaik és elveik szerint szeretnék élni az életüket. 

Zárásként tehát erre a pontra szeretnénk helyezni a hangsúlyt azon frázisok és türelmetlenség alternatívájaként, melyek oly hosszú ideje jellemzik az országos vitákat ebben a tárgyban. Meg kell találnunk annak a módjait, hogy tiszteletet tanúsítsunk azok iránt, akiknek a hitelvei, értékrendje és viselkedésmódja eltér a miénktől, miközben soha nem kényszeríttetünk arra, hogy e folyamat során megtagadjuk vagy elvessük a saját hitelveinket, értékrendünket és viselkedésmódunkat. Az összes állampolgár jogainak védelme akkor biztosított a leginkább, ha minden egyes személy és csoport védelmezi azokat a jogokat mások részére, melyeket a maga számára is védendőnek tart. 

Ma kifejtettük az egyház aggodalmait a vallási szabadságjogok erózióját illetően, miközben a minden embert megillető méltányosságért is felszólaltunk. Emlékeztetünk mindenkit az egyház által 1835-ben kiadott hivatalos állásfoglalásra, mely állásfoglalás a Tan és a szövetségek néven ismert szent könyvünknek is részévé vált.

E szentírás szövege megerősíti a ma kifejtett álláspontunk mindkét elemét. Először is, hogy mindannyian számadással tartozunk Istennek vallási elveink felelős gyakorlásáért; így tehát arra szólítjuk fel az összes utolsó napi szentet, hogy felelősen éljenek vallásszabadságukkal. Másodszor, e szentírás felvázolja a kormány helyénvaló szerepét a közérdek védelmezésében, amely nem sérti a vallásgyakorlás szabadságát – ahogy fogalmaz: „a lélek szabadságát”. Ma, közel 180 évvel később, még mindig megingathatatlan Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza eltökéltsége a felelősségteljes állampolgári lét és a vallási szabadságjog megvédése iránt.

Köszönjük a figyelmüket.

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.