Sajtóközlemény

Sugalmazott meghívások

A Mormon könyve prófétái nemcsak népük teljes pusztulását látták előre, hanem korunkat is. Moróni azt mondta: „Íme, úgy beszélek hozzátok, mintha jelen lennétek, pedig nem vagytok. De íme, Jézus Krisztus megmutatott nekem titeket, és én ismerem cselekedeteiteket” (Mormon 8:35). Moróni és mások tudtak a kevélységről, amely a modern világunkban jelen lesz {en} arról a kevélységről, amely majd bűnök sokaságához fog vezetni (lásd Mormon 8: 36, 37). Az ősi és a modern próféták egyaránt arra emlékeztetnek bennünket, hogy a katasztrófákra, a személyes gyötrelmekre, az igazságtalanságokra és a világ gonoszságaira való megoldás Jézus Krisztus evangéliumában és annak szabadító szertartásaiban rejlik. Arra hívnak bennünket, hogy még ma válasszuk meg, kit fogunk szolgálni (lásd Józsué 24:15), és figyelmeztetnek bennünket, hogy jöjjünk Krisztushoz, és ragadjunk meg minden jó ajándékot (lásd Moróni 10:30). Az Istentől kapott legbecsesebb ajándékunk {en} amely fiaivá és leányaivá választ el bennünket {en} az önrendelkezésünk. Saját magunk nevében cselekedhetünk. De „[a]z ember… nem tudna önmagáért cselekedni, ha nem úgy lenne, hogy csábítja az egyik vagy a másik” (2 Nefi 2:16). Mivel minden dolognak kell hogy legyen ellentétje, a világ tele van csábításokkal. A hirdetések, a média és az internet gyors megoldásokat ajánlanak mindenre. Túlságosan sokszor azonban ezek az ígéretek nem teljesülnek, mert sokkal inkább a szolgáltató érdekeit szolgálják, semmint a vevőét, az embereket pedig „elvakít[ja] az emberek körmönfont ravaszkodása” (T&Sz 123:12). Azok a felkérések, amelyek megtévesztenek másokat, az ördögtől származnak. Ezek azok a kísértések, melyekkel minden nap szembesülnünk kell. A mások megkísértésének indítéka mögött mindig az önzőség áll. A gonosz csábítások körmönfont módon manipulálják és kényszerítik az embereket, aminek lelki rabság vagy még függőség is lehet a következménye. A valódi cél és boldogság abban a meghívásban található, mely a Szabadítótól érkezik: „[Ő] mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön a jóságából” (2 Nefi 26:33). A sugalmazott meghívások arra kérik az embereket, hogy azt tegyék, ami jó. Akiktől pedig származik, azok tisztelik mások önrendelkezését, és a szeretet vezérli őket. Nefi elmagyarázta, milyen szerepet játszunk abban, amikor átadjuk a Szabadító meghívását: „Megparancsolta-e valakinek is, hogy ne legyen része az ő szabadításában? Íme, mondom nektek, hogy nem; hanem fizetség nélkül adja azt minden embernek; és megparancsolta népének, hogy minden embert győzzenek meg arról, hogy tartson bűnbánatot” (2 Nefi 26:27). A világunkban uralkodó gonoszság, kísértések és megtévesztés kivédése érdekében minden embernek olyan sugalmazott meghívást kell kapnia, mely az irántuk érzett őszinte szeretetből és törődésből fakad. Amikor ilyen meghívást adunk valakinek, sokan vágyat fognak érezni arra, hogy elfogadják azt. Tavaly felkértünk minden egyháztagot az Európa Területen, hogy sugalmazott meghívásokat adjanak át a családtagjaiknak és a barátaiknak az egyházon belül és kívül egyaránt. Megdicsérjük azokat, akik így tettek. Sok száz élet lett áldottabb. Azoké, akik átadták a meghívást, és azoké is, akik reagáltak arra. Egy házaspár elmesélte nekem, hogyan keresztelkedett meg az egyik nagyapjuk hosszú évek visszautasítása után. Az egyik elemis korú leányunoka születésnapját ünnepelte, amikor a nagyapja azt kérdezte tőle: „Mit szeretnél születésnapodra?” A kislány egy pillanatig elgondolkodott, majd így felelt: „Azt szeretném, ha megkeresztelkednél, nagyapa!” Az idős embert meglepte a felkérés, majd mindenki legnagyobb meglepetésére azt mondta: „Rendben!” Megkeresztelkedett, majd nem sokkal ezután az egész családot összepecsételték a templomban. Néha azért nem hívunk meg embereket, mert félünk az elutasító válaszuktól, vagy már annyira sokszor próbálkoztunk, hogy nem hisszük el, hogy az emberek képesek megváltozni. Ne aggodalmaskodjunk azon, hogy miként fognak válaszolni mások a meghívásunkra, mert nem tartozunk felelősséggel azért, hogy mások miként reagálnak. Ne feltételezzük előre, hogy az emberek nem fognak változni! Monson elnök azt mondta: „Az emberek minden egyes nap változnak.” Úgy látom, hogy az egyház fejlődése Európában attól függ, hogy képesek vagyunk-e sugalmazott meghívásokat átadni másoknak. Ezért újra felkérünk benneteket, hogy vegyetek részt a júniusban megrendezésre kerülő különleges kísérletben. Imádságos lélekkel tanulmányozzátok a sugalmazott meghívások tantételét. Gondolkozzatok el ezen egyénileg, a családotokkal és az egyházi osztályokkal. Miközben tanulmányoztok és imádkoztok, a Lélek vezetni fog benneteket és nevek fognak az eszetekbe jutni. Tudni fogjátok, hogy miként és kinek adjátok át a sugalmazott meghívást. Az emberek válaszolni fognak azon szeretetteljes kérésetekre, hogy hallgassák meg a misszionáriusokat, vagy jöjjenek el veletek az úrvacsorai gyűlésre. A Jézus Krisztusba vetett hitünk gyarapodni fog, miközben határozottan meghívjuk azokat, akiket szeretünk. Amikor arra hívunk másokat, hogy jöjjenek Krisztushoz, a kiválasztottak meghallják, és reagálni fognak a Pásztor hangjára: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik” (János 10:27, 28). Azért imádkozom, hogy adjuk át azokat a meghívásokat, melyek másokat az örök életre, minden ajándék legnagyszerűbbikére vezetnek. Lásd Thomas S. Monson: Mentésre fel! Liahóna, 2001. máj.

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.