Sajtóközlemény

Szombathelyi takarók a japán földrengés áldozatainak

Ez a program a mormon egyházban lehetőséget biztosít a fiataloknak, hogy hétről-hétre kulturáltan szórakozzanak és barátkozzanak egymással, amire nem sok lehetőség nyílik, főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy a mormonok nem isznak alkoholt, nem dohányoznak, és kerülnek minden káros szenvedélyt, vagy azokat a programokat, amelyek nem egyeztethetők össze magas erkölcsi normáikkal. A rendezvények egyébként teljesen nyitottak, ezekre elhívják barátaikat, érdeklődőket, de jó lehetőség arra is, hogy a kevésbé aktív egyháztagok is újra visszatérjenek a gyülekezeti programokra.
A fiatalok csoportját az elmúlt időszakban az Amerikából érkezett, két éves missziós szolgálatot teljesítő Bailey házaspár vezette. Amikor Szombathelyre jöttek, akkor elhatározták, hogy ezeken a fiataloknak szóló programokon nem csak a szórakozást helyezik előtérbe.
Brenda Bailey nővér elmondta, hogy a férjével közösen négy területet választottak ki, és a céljuk az volt, hogy segítsék a fiatalokat ezekre koncentrálni. Ezek között volt a vezető tréningek, a könyörületes szolgálat, az oktatás és lelki fejlődés, valamint a szórakoztató programok. Ennek megfelelően elkezdték keresni a lehetőségeket, különös hangsúlyt fektetve a könyörületes szolgálatra. Miután ez év márciusában földrengés és szökőár sújtotta Japánt, úgy érezték, hogy tenniük kell valamit, amivel segíthetik a bajba jutott embereket. Ezért elhatározták, hogy gyermektakarókat készítenek, mert ehhez megvoltak a képességeik és a forrásaik is. A fiatal felnőttek és a Szombathelyen szolgáló misszionáriusok négy összejövetelen készítették el ezeket a vidám mintájú, meleg takarókat, azonban a csomagba végül került még más meglepetés is. Görögországból érkeztek gyerekek számára kézzel készített babazoknik, amiket egy ottani utolsó napi misszionárius csoport adományozott. Bailey nővér hangsúlyozta, hogy nagyon megérintette a programban résztvevőket ez a projekt és nagy örömöt okozott számukra, hisz tudják, hogy még mindig nagy szükség van takarókra és ruházatra Japánban. Tudomásukra jutott, hogy voltak olyanok, akik még hetekkel a katasztrófa után is ugyanazt a ruhát viselték, mint aznap, amikor elérte az otthonaikat a földrengés, illetve a szökőár. Rengeteg japán ember veszítette el minden tulajdonát, és csak a rajtuk lévő ruha volt az, amit magukkal tudtak vinni. A gyermekeik még a legalapvetőbb dolgokban is szükséget látnak. A csomagot közvetlenül Rasmussen elnöknek küldik el, aki Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza egyik japán missziójának az elnöke Sendai-Shi-ban, Miyagi tartományban. Azt szerették volna, hogy az adományuk a leginkább szükséget látókhoz jussanak el, ezért vették fel a kapcsolatot Diane Bigger-rel, a utah-i (USA) gyülekezetből, akinek a fia Japán legkeményebben sújtotta területén szolgál missziót. A katasztrófa után a fiuk sokáig nem is tudott kapcsolatba lépni velük, mivel a misszióházat menedékhelyként használták. A család természetesen nagyon aggódott érte. Bigger nőtestvér egy e-mailjében a következőket írta: „Légy szíves, mondd meg a szombathelyi fiatal felnőtteknek, hogy egy Sendai-i misszionárius édesanyja nagyon hálás a kedvességükért és a szeretetükért!”

Formai útmutatói megjegyzés:Amikor Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházáról ír, kérjük, használja az egyház teljes nevét, amikor először utalást tesz rá. További információért az egyház nevének használatáról tekintse meg online a Formai útmutató.